Egy falusi húsbolt arculata

A fotót Frikker Zsolt készítette.

Nagy Zsuzsa és Román László a nagyigmándi húsbolt arculatáról:

NZs: A történet ott kezdődött, hogy az édesapám, aki évtizedek óta sikeresen működtet egy húsipari vállalkozást a faluban, szeretett volna egy nagyobb boltot nyitni. Pontosan tudta, mit akar, konkrét elképzelése volt az alaprajzot és a technológiát illetően. Minket erre a feladatra túl fiatalnak talált, úgyhogy eleinte eléggé szkeptikus volt, de végül megbízott a munkával.

RL: Arra kaptuk a megbízást, hogy ebben a korábban patikaként működő épületben alakítsuk ki az üzemet és a boltot. Az épület kiválasztásánál nem vontak be minket. Az elhelyezkedése egyébként nagyon kedvező, a falu főutcáján egy üzletsor záró épülete, mellette folyik a Szendi-ér. Sok településen, így Nagyigmándon is sorra tűnnek el a régi épületek; míg az egyik kezünkkel a mellünket döngetjük a múltunkra hivatkozva, a másikkal épp annak épített örökségeit romboljuk le.

Magáról az épületről nem találtunk írásos dokumentációt, így a pontos kora sem ismert, de az kiolvasható volt a vegyes falszerkezetéből, hogy többször átépítették. A hátsó rész, ami téglafalazatos pincén áll, még vályogtéglából készült, néhol tömésfalat is találtunk. Az első rész a 60-as években épülhetett, hozzá B30-as tégla falazat és vasbeton födém, nem egyforma hajlásszögű nyeregtetővel lefedve.

Egy régi épület tele van kellemes és kellemetlen meglepetésekkel, de ennek ellénére vagy épp ezért az építészt felfedezésre készteti. A megismerés folyamata pedig több hallgatásból, mint fecsegésből áll, ezért hagytuk mi is többet beszélni az épületet. Ezen kívül a funkció tényleg nem igényelt nagyobb átalakítást, ki kellett csak tisztítanunk az épületet, és szépen felújítanunk. Az egyetlen külső hozzátett elem az aggregátorház és a rakodóhelyet lefedő tető közös hártyaszerű tömege.

RL: A legtöbb építtető nem ismeri pontosan, hogy az építészeti szolgáltatások mit is takarnak. A legtöbb épület születése során a szerepek felcserélődnek, ebbe sok építész belemegy, ami szinte biztosan kárára lesz a beruházásnak. A megbízásunk először az engedélyezési terv elkészítésére szólt, aztán később kiviteli majd belsőépítészeti tervek is készültek. Az építés folyamatában fogalmazódott meg az igény, hogy a vállalkozásnak arculatot is kéne adni.

NZs: Úgy érezzük, a belsőépítészet és a grafikai arculat egyensúlyban vannak, kiegészítik egymást. Az üzem – helyesebben kisfeldolgozó – kis mennyiségben, gyakorlatilag manufaktúrában állít elő jó minőségű alapanyagokból minőségi húskészítményeket. Az építészeti kialakításban és anyaghasználatban főként a technológia érvényesül, viszont a csomagoláson és az egész arculatban a mívességet akartuk hangsúlyozni. A motívum egyébként egy édesapám által faragott mángorlófáról származik. Élettel akartuk megtölteni az amúgy steril környezetet, de rusztikus anyagok alkalmazása nélkül. Ez a talált mintavilág nagyon jól kiegészült a minimállal.

RL: Maga az arculat a belsőépítészeti tervezéssel egy időben született meg. A bolt belső kerámia burkolatának színét egy szelet marhahús segítségével választottuk ki: az nyert amelyiken a legjobban érvényesült a hús színe. A csomagolás megtervezése a legutolsó folyamat volt; azzal is számoltunk, hogy ez az az elem, ami a termékkel együtt elhagyja a boltot és a vevő otthonába kerül, önállóan is működnie kellett. A faragott mintát digitalizáltuk, és módosítottuk úgy, hogy felhasználható legyen a csomagoláson és egyéb grafikát igénylő elemen.

NZs: Előképeink sajnos, vagy szerencsére nem voltak. Nem ismerünk hasonló hazai, de külföldi példát sem. Külföldi példáknál szép városi, sőt metropolita húsbolt példákat találni, de szépek a több száz éves osztrák, vagy bármely nyugati ország falusi húsboltjai is. Magyarországon a fehér csempés, lepusztult állami húsboltok maradtak. Fantáziamúltat visszaépíteni értelmetlen lett volna, mi a jelen korunkban létező falusi húsbolt világát akartuk kitalálni.

Az épület persze régi, amivel dolgoznunk kellett, de ez inkább inspiráló volt. A homlokzati felirat és a fekete tábla valóban egy kicsit retro, de túlságosan jól passzoltak a homlokzathoz és sokkal praktikusabbak voltak, mint más megoldás. Semmiképpen nem akartunk világító feliratot a boltra, a homlokzati festés pedig nem olyan időtálló, mint a kiálló betűk, amik a nap folyamán árnyékjátékot is vetítenek a falra. A tábla helyett mi eredetileg egy fekete üveglapot terveztünk, de igazából ez már nekünk is jobban tetszik, sokkal emberibb.

RL: Az építészetre és az alkalmazott grafikára is igaz, hogy ha jól eltalált és erős koncepcióra épül, akkor nem hatnak rá a divatirányzatok. Tartósan „friss” tud maradni, és az újabb korok számára is érdekessé válik. Van persze egy normális hierarchia közöttük: építészet-belsőépítészet-grafika; ha ez felborul, valami nem stimmel. Abszolút erősíthetik és gyengíthetik egymást, de valószínűleg egy jó épületet egy rossz grafika kevésbé tud tönkretenni, mint amennyire egy jó grafika fel tudja húzni egy pocsék épület nívóját. Mindegyiknek fontos és jól behatárolható területe van, ahol teljesítenie kell. Tény az is, hogy egy épületnek minimum 50 évig kell helyt állnia nagyobb átalakítás nélkül, míg egy belsőépítészet és grafika egy új funkció miatt ennél jóval sűrűbben is változhat.

NZs: Az összes az üzemben kötelező feliratot, a homlokzati feliratot, csomagolást, árucímkét, névjegykártyát mi terveztük, sőt, a munkaruházaton is megjelenik a minta. Az anyagok és a lépték egészen más, mint amivel munkánk során, az építészetben találkozunk, de mivel mindkét terület koncepció-centrikus, van kapcsolat.

RL: Nyáron viszonylag sok munkánk volt: főként belsőépítészeti feladatok és átalakítások, most ezeknek az ideje jön el, ami szerintem egyáltalán nem baj. Belvárosi irodánkat úgy alakítottuk ki, hogy egyben designboltként is működik - magyar iparművészek termékeit forgalmazzuk. Hiánypótló vállalkozás ez Győrben. Kicsit azért is van, hogy oldalról megtámassza az irodánk bevételi oldalát. Minden tervezési feladatra nyitottak vagyunk, de nem vállalunk el mindent, az ötlettelen, építészeti minőséget nélkülöző építőiparban nem kívánunk részt venni. Bekapcsolódtam a győri Egyetem építészképzésébe és saját bútorfejlesztésbe is kezdtünk, karácsonyra remélhetőleg elkészül az etetőszék végleges verziója, melyet kisfiunkon tesztelünk.