Egy hentesmester filozófiája – A nagyigmándi Nagy Lajost választották az év megyei agrárvállalkozójává

2014. AUGUSZTUS 04., HÉTFŐ

Szerző: Petrik József

Forrás: Komárom-Esztergom Megyei 24 Óra

 

Az elmúlt évi gazdálkodása, eredményessége alapján a megyei közgyűlés a nagyigmándi hentesmesternek, Nagy Lajosnak ítélte az év agrárvállalkozója díjat.

A szakember egy elegáns húsboltot és kisfeldogozót vezet a községben. Egyéni vállalkozóként 1997 óta tevékenykedik ebben a szektorban. A vállalkozás hátsó traktusában található a feldolgozórészleg. A nyek, a számok „szárazak”, de a hentes- és mészárosmester filozófiája annál érdekesebb. Hallgatva a szakembert, megértjük sikerének titkait.

helybeliek örömére mindennap friss áru kerül a néhány méternyire lévő boltba

 

- Kicsi üzem a miénk, de nagy szívvel dolgozunk - említi Nagy Lajos. - Eleinte mindent magam intéztem, vágtam, és a húsboltban is én szolgáltam ki a vevőket. A rom az adminisztrációval foglalkozott. Aztán egyre több lett a munka, növekedett a dolgozók száma is.

- A mestervizsgát az ezredfordulón, 2000-ben tettem le - emlékezik a vállalkozó. - Ma már ketten vagyunk mesterek, mert a gyártás vezetője Kovács József, szintén levizsgázott. A mesterkurzus sikeres elvégzését követően már tanulókat is tudott fogadni, foglalkoztatni, képezni. Napjainkig huszonketten tettek eredményes szakmunkásvizsgát azok közül, akik a keze és felügyelete alatt tanultak hentesnek, mészárosnak. Egykori diákjai közül ketten országos versenyen is jeleskedtek, így kapták meg a szakmunkás-bizonyítványt.

- Jelenleg éppen tucatnyian dolgozunk ebben a vállalkozásban - mondja Nagy Lajos. - Azért nem alkalmazottakról beszélek, mert mi mind kollégák vagyunk. Higgyék el, a mi szakmánk olyan, hogy jókedvűen lehet csak ízletes, finom dolgokat készíteni.

A megye agrárvállalkozója a munka menetről, a technológiáról is mesél. Az élőállatokat maga választja ki. Amelyik jószág nem tetszik neki, el sem hozza. Azt mondja, nézésre tudni kell, hogy egy állat mire „jó”.

- A saját boltunkba naponta vágunk, így mindig friss az áru - emeli ki vendéglátónk. - Figyelünk arra, hogy mindig annyit, hogy senkinek ne kelljen azt mondani, elfogyott.
Ez
napi öt-hat sertés feldolgozását jelenti a nagyigmándi kisüzemben. Ebben a boltban minden mindig friss, a kehústól a kolbászon, sonkán, virslin és disznósajton át a szalonnáig. Zsírszalonnát kétnaponta sütnek, a töpörtyű is mindig ropogós.

- Sajnos, ma már nem, vagy csak alig beszélhetünk falusi állattartásról - hangsúlyozza Nagy Lajos. - Korábban nem utaztam én Veszprém vagy Győr-Moson-Sopron megyébe sertésért, megvettem helyben. Persze, hogy örülnék, ha most is eltudna látni alapanyaggal a falu.
A
levágott jószágok egy sze a boltban talál gazdára, a másik részét feldolgozzák. A töltelékáru, a sonka, a csülök, a kolbász a régi, hagyományos gyártási technológia alapján készül.

- A sonkát valóban három hétig sóban érleljük, a fűszereket is magunk adagoljuk, előre gyártott adalékokat nem teszünk a készítményeinkbe - büszkélkedik a vállalkozó.

- Nem használunk különböző ízfokozó anyagokat sem. Éppen ezért nyugodtan beszélhetünk Igmándi Virsliről, Igmándi Szalámiról vagy Igmándi Kolbászról. Ez minőséget, garanciát jelent. Minden munkafolyamatra meg kell hagyni kellő időt, akkor lesz kifogástalan a végtermék. A mi szakmánkban a tisztesség a legfontosabb reklámhordozó. Előfordul, hogy újdonságokkal rukkolunk elő. Ilyenkor a vevőinkkel is megkóstoltatjuk az új terméket. Meghallgatjuk a véleményüket, és figyelembe is vesszük, elsősorban az ízesítésnél, mert ha már nyolc-tíz embernek ízlik a portékánk, nagy baj nincs. Falun csak így lehet boldogulni. Tisztelni kell a vásárlót, tiszteletben kell tartani a kívánságait, hiszen ő hagyja itt a pénzét. Belőle élünk. Egyszer egy idősebb úr tévedt be hozzánk, aki azt mondta, ismer. Kiderült, egyszer a tévében látta az üzemünket. Ahogy szó szót követett, megemlítette, hogy a fővárosból jött el hozzánk. Otthon csak annyit mondott a feleségének: „Drágám, leugrok húsért..."

A „Nagy cég” árbevétele évről évre növekszik. A nyereség jelentős részét technikai, technológiai fejlesztésekre fordítják. Úgy, hogy a tradíció soha ne szenvedjen csorbát. Itt valóban minden kicsi, ám a legmodernebb, a legkorszerűbb. Nem véletlen, hogy 2014-ben is öt szakmunkástanuló igyekszik Nagy Lajostól ellesni, elsajátítani a mesterség csínját-bínját.